A parfüm története: az ókori Egyiptomtól a niche-korszakig

A parfüm története dióhéjban

Theophrastus és az illatokról szóló értekezése

Theophrastus (kb. i. e. 371 – kb. i. e. 287) rövid értekezést írt Concerning Odours címmel, amely egy parfümőr műhelyjegyzeteire emlékeztet. Sir Arthur Hort fordítását követjük a Loeb Classical Library-ben, ahol az illatokról szóló értekezés a második kötetben található; az 1926-os kiadást olvastuk.

Három megfigyelése ma is megállja a helyét:

• A tartósság a lényeg. A parfümkeverés célja szerinte az, hogy „az illatok tartósak legyenek”, ezért kell a parfümőrnek olaj hordozóanyagként.
• Háromféleképpen lehet keverni. Folyadékot folyadékkal, szilárdat szilárddal, vagy szilárdat folyadékkal; szerinte a parfümőr szokásos módja az utolsó.
• Az utolsó összetevő viszi a prímet. A legutoljára hozzáadott anyag kis mennyiségben is uralja a keveréket. Példája a mirha, amelyet fahéj követ.

Ez ugyanaz az aggodalom, amely ma is megvan benned, amikor azt kérdezed, megmarad-e egy illat a bőrödön.

Idősebb Plinius a parfümről mint luxusról

Idősebb Plinius i. sz. 79-ben, a Vezúv kitörésekor halt meg. Natural History című művének 12. és 13. könyve – a fákról, majd az egzotikus fákról és az illatos kenőcsök leírásáról – az utolsó éveiből, i. sz. 77 és 79 közül származik. H. Rackham fordítását követjük a Loeb Classical Libraryben.

Plinius helytelenítette a parfümöt, de sokat feljegyzett a kereskedelemről:

• Szerinte senki sem jegyezte fel, ki fedezte fel elsőként a parfümöket, és a trójai háború idején még nem léteztek.
• A perzsáknak tulajdonítja őket. A legkorábbi esetet, amelyet talált, egy parfümöket tartalmazó láda volt, amelyet Nagy Sándor foglalt el Dárius király táborában.
• A legdicsértebb parfüm szerinte helyről helyre vándorolt: előbb Délosz, később az egyiptomi Mendés városa.
• A pártus királyoknak „királyi” kenőcsöt készítettek, és összetevői közül egyik sem terem Itáliában.
• A parfüm a legfelesleges luxus, mondja, mert azonnal elillan, az árát pedig „fontonként több mint 400 denárra” teszi.

Plinius már akkor számolta a költségeket. Ha látni szeretnéd, mennyibe kerülnek ma az alapanyagok kilónként és ml-enként, a parfüm-alapanyagok áráról szóló útmutatónk bemutatja.

Septimus Piesse és az illatok zenei skálája

Septimus Piesse (1820–1882) angol vegyész és parfümőr volt. The Art of Perfumery című könyve 1855-ben jelent meg Londonban, későbbi kiadásai 1856-ban és 1862-ben, a Wikipedia Piesse-ről szóló szócikke pedig jó kiindulópont. Az alábbi részeket az 1857-es philadelphiai kiadásban olvastuk.

Három szakasz fontos:

• Az illatok oktávja. Piesse szerint az illatok a hangokhoz hasonlóan meghatározott fokokon „hatnak” a szaglóidegre. A mandula, a heliotrop, a vanília és a narancsvirág szerinte egy oktávot alkot. Az 1855-ös kiadás egyik, az illatos lednekről szóló részlete már tartalmazza az ötletet, az „illatok skálája” kottaábrákkal pedig 1862-ben követte.
• A jázmin kivétele. Szerinte szinte bármely virág illata felépíthető ismert illatokból, kivéve a jázmint.
• A függelék. „Quantities of Ottos yielded by various Plants” címmel táblázatot közöl az olajhozamokról. Ez az őse az alapanyagár-útmutatónk költségtábláinak.

Piesse-nek néha tulajdonítják a jegyek gondolatának feltalálását. Ez túlzás, mert az illatok és a zene összehasonlítása már keringett irodalmi és orvosi szövegekben. Ő népszerűsítette a párhuzamot, és a parfümőrök ma is a zene nyelvét kölcsönzik, amikor jegyekről beszélnek. Az illatjegyek működéséről szóló útmutatónk innen folytatja.

Huysmans, az A rebours, és a regény mint parfümkatalógus

Joris-Karl Huysmans 1884-ben jelentette meg az _A rebours_ című művet. A visszavonult Jean des Esseintes hercegről szól. Az általunk idézett angol változat az Against the Grain, John Howard fordításában, New Yorkban jelent meg 1922-ben; ez az első angol fordítás, és jócskán cenzúrázott.

A 10. fejezet a parfümfejezet, és egy regénybe ágyazott parfümesszéként működik:

• Des Esseintes az üvegeit egyszerű parfümökre (tiszta kivonatok vagy szeszek) és összetett parfümökre osztja, amelyeket csokroknak nevez.
• Huysmans azt vitatja vele, hogy a parfümök ritkán származnak azokból a virágokból, amelyekről a nevüket kapták, és hogy a kevert szeszek szinte minden virágot vissza tudnak adni.
• A jázmin a kivétel, az „utánozhatatlan jázmin”, amely nem építhető fel más illatokból.
• A fejezet az illatokon át meséli újra a francia történelmet: íriszpor és pézsma XIII. Lajosnak, mandula XV. Lajosnak, az Eau de Cologne és a rozmaring pedig túlzott használatban az első császárság alatt.

Proust és az emlékezet illata

Marcel Proust Swann's Way (Du côté de chez Swann) című műve, az _In Search of Lost Time_ első kötete 1913-ban jelent meg, miután Proust maga fizette a kiadását. Az általunk idézett angol fordítás C. K. Scott-Moncrieffé.

A híres részletben egy teába mártott madeleine emlékek áradatát indítja el. Az elbeszélő ezután azt mondja, hogy az illat és az íz túléli az embereket és a dolgokat. Szerinte „mint a lelkek” várnak, készen arra, hogy emlékeztessenek, és lényegük egyetlen cseppjében hordozzák az emlékezet hatalmas építményét.

Ez irodalmi állítás, nem laboratóriumi.

Egyiptom, Mezopotámia és Ciprus: a legkorábbi bizonyítékok

Az angol perfume szó a francia parfum szóból került az angolba, amely a latin per („át”) és fumare („füstölni”) szavakra épül. A Wikipedia parfümről szóló cikke szerint a parfümkészítés mint művészet Mezopotámiában, Egyiptomban, az Indus-völgyben és esetleg az ókori Kínában kezdődött.

Egyiptom sok bizonyítékot hagyott ránk:

• Valódi iparág. Tutanhamon sírjában mintegy 350 liter olaj és zsiradék volt, Lise Manniche egyiptológus szerint az UCLA Encyclopedia of Egyptologyban.
• Áztatás és főzés. Az egyiptomi illatokat úgy készítették, hogy az anyagokat zsírban vagy olajban áztatták, illetve főzték. A legismertebb elkészítési részletek az edfui ptolemaioszi templom falán olvashatók. A Musées de Grasse szerint az egyiptomiak nem ismerték a lepárlást.
• Kyphi. Ez az összetett tömjén vallási és gyógyászati célokat szolgált. Három ptolemaioszi recept maradt fenn, Edfuban és Philaében.

Mezopotámiában egy kb. i. e. 1200-ból származó ékírásos tábla megnevez egy Tapputi nevű parfümőrt Assurnál. Mi csak annyit mondunk, hogy a tábla megnevezi őt.

Cipruson olasz régészek szerint egy mintegy 4000 éves parfümműhely állt Pyrgos-Mavrorakiban, egy bronzkori lelőhelyen, ahol olajprés, borászat és rézolvasztás is volt. A BBC News 2005-ben számolt be a leletről: agyagüvegekből babér-, fahéj- és mirtuszesszenciákat nyertek ki. A csapatvezető, Maria Rosaria Belgiorno a Reutersnek azt mondta, hogy ez a világ legrégebbi parfümgyára, és ánizst és bergamottot is említettek. Ez az ásatást végzők értelmezése, és úgy közöljük, mint az övékét.

Az iszlám világ és a lepárlás terjedése

Az Al-Kindinek, aki kb. 801 és 873 között élt, tulajdonított könyv a Book of the Chemistry of Perfume and Distillations, amely a Wikipedia szerint több mint száz receptet gyűjt össze az illatos olajoktól a kenőcsökön át az aromás vizekig. A tulajdonításról lásd a Wikipedia Al-Kindi-cikkét. Az angol alembic szó, amely a lepárlóberendezést jelöli, az arab al-inbiq szóból származik, ami maga a görög ambix szóból ered.

A hagyomány Avicennának (Ibn Sina, kb. 980–1037) tulajdonítja, hogy elsőként állított elő virágillatokat lepárlással, elsőként a rózsából. Más források csak annyit mondanak, hogy a rózsavíz valószínűleg Perzsiában keletkezett, és arab és perzsa vegyészek finomították, ezért egyetlen feltalálót sem nevezünk meg.

A kereskedelem elvégezte a többit. A perzsa és arab kereskedők széles körben hozzáfértek fűszerekhez, gyantákhoz, pézsmához és szürke ámbrához, az arab parfüm pedig nyugaton Al-Andalus révén, keleten a keresztesekkel jutott el az európai udvarokba. Arról, hogy a szürke ámbra miben különbözik a ma használt Ambroxan molekulától, lásd a szürke ámbra és az Ambroxan útmutatónkat.

Az alkoholról a források nem értenek egyet abban, mikor és ki párolta le először. Csak azt mondhatjuk, hogy a lepárolt szeszt Európában már jóval azelőtt használták gyógyászatra, hogy a parfümben megjelent volna.

A középkori és reneszánsz Európa, és Grasse felemelkedése

A firenzei Santa Maria Novella domonkos gyógyszertár eredetét 1221-re vezeti vissza. A Hungary water, egy rozmaringszesz, Európa első alkoholalapú parfümjei közé tartozik. Feltalálásának időpontja elveszett a történelemben, a róla szóló történetek többsége a 17. századból való, ezért nem közlünk sem dátumot, sem királynét. Lásd a Wikipedia Hungary water-cikkét.

A 16. századi Firenzében I. Cosimo herceg és Eleonora di Toledo meghonosította a parfümkészítést, és az illatos kesztyű rendkívül divatos volt a Medici-udvarban. Medici Katalin udvara Franciaországban is divatossá tette az illatos kesztyűt. Azt a régebbi történetet, hogy ő hozta be a parfümöt Franciaországba, nem tudtuk megerősíteni.

A kesztyűk kötik ezt a történetet Grasse-hoz:

• A bőrcserzés Grasse-ban a 12. századra nyúlik vissza, mesterei a reneszánszban kezdték illatosítani a kesztyűket. A 17. században a király elismerte az illatosított kesztyűkészítők céhét.
• A Musées de Grasse szerint a 18. században a város a kesztyűkészítésről a parfümkészítésre váltott, miután adók sújtották a cserzést. Jean de Galimard 1747-ben parfümőr volt Grasse-ban, és XV. Lajos udvarát látta el.
• Az UNESCO 2018-ban felvette a Pays de Grasse parfümkészítési tudását az örökséglistájára. Szerinte a térségben legalább a 16. század óta termesztenek és dolgoznak fel parfümnövényeket.

Eau de Cologne

Giovanni Maria (Johann Maria) Farina, aki 1685 és 1766 között élt, Olaszországban született, és neki tulajdonítják az első Eau de Cologne-t. Testvérének kölni cége 1709. július 17-re datálódik. Farina háza 1709-re keltezi a kölnijét, de a német nemzeti életrajz szerint egy korábbi kölni olasz, Giovanni Paolo Feminis valószínűleg az aqua mirabilist készítette, amelyből kifejlődött, ezért a „feltaláló” címkét óvatosan kezeld.

A név megragadt. A 4711 márkát legalább 1799 óta gyártják Kölnben. 1853-ban Guerlain megalkotta az Eau de Cologne Impériale-t III. Napóleon és Eugénie császárné számára. A klasszikus kölnik citrusolajokra, például bergamottra épülnek, mellettük neroli és levendula.

A szintetikus évszázad: kumarin, vanillin és nitropézsmák

A Wikipedia a modern parfümkészítést a 19. század végére és az olyan aromavegyületek kereskedelmi szintézisére datálja, mint a vanillin és a kumarin. Az 1911-es Encyclopaedia Britannica szerint az első szintetikus parfüm az „essence of Mirbane” (nitrobenzol) volt, amelyet Collas vezetett be 1850 körül. Az ezt követő változásokat könnyebb sorrendben követni:

• Kumarin. Először 1820-ban izolálták tonkababból, és először William Henry Perkin szintetizálta 1868-ban.
• Vanillin. Tiemann és Haarmann dolgozta ki a szerkezetét és az előállítási módját. A Wikipedia 1874-et, az 1911-es Britannica 1875-öt ad meg, és ők hozták létre a vanillin első ipari gyártását Holzmindenben.
• Nitropézsmák. 1888-ban Baur felfedezte a „mesterséges pézsmákat”. A természetes pézsmát a 19. század végéig széles körben használták, amikor gazdasági és etikai okok a szintetikus anyagok felé terelték a parfümőröket, és mivel a szarvaspézsma egy veszélyeztetett állat megölését jelenti, a ma használt pézsma szinte teljes egészében szintetikus. A mai lágy, tiszta pézsmákról lásd a fehér pézsmás parfümökről szóló útmutatónkat.

Két párizsi ház vitte ezeket az anyagokat az illatokba. A Houbigant, amelyet 1775-ben alapítottak, a saját közlése szerint 1882-ben dobta piacra a Fougère Royale-t, amelyet az első fougère-nek neveznek (a Musées de Grasse szerint 1884-ben). A ház 1912-ben a Quelques Fleurs-t is bemutatta, amelyet az első sokvirágú csokornak nevez. A Guerlain 1828-ban alakult, és 1889-ben Aimé Guerlain megalkotta a Jicky illatot. A Wikipedia a Jickyt a legrégebben folyamatosan gyártott parfümnek és az egyik első szintetikus anyagokból épített illatnak nevezi. A Musées de Grasse szerint a Houbigant és a Guerlain használt először szintetikus termékeket, a Jicky pedig „a vanillin megjelenését” ünnepelte. Jacques Guerlain következett: 1919-ben a Mitsouko, 1925-ben a Shalimar. A házról többet a Guerlain oldalán olvashatsz, azt pedig, hogy ma melyik ház kié, a parfümmárkák tulajdonosairól szóló útmutató térképezi fel.

A huszadik század: Chanel No. 5, Eau Sauvage és Angel

Gabrielle Chanel 1921-ben mutatta be a Chanel No. 5-öt. Ernest Beaux (1881–1961) komponálta, akinek kulcslépése az aldehidek aromaerősítőként való használata volt. Az odavezető út a Houbigant 1912-es Quelques Fleurs illatának aldehidjein végzett kísérletekkel kezdődött. Csak történelemként mesélünk róla.

1966-ban Edmond Roudnitska alkotása, az Eau Sauvage lett a Dior első férfiillata. Ez volt az első kereskedelmileg sikeres parfüm is, amely Hediont használt, azt a molekulát, amelyet Edouard Demole hozott létre 1957 és 1962 között. 1992-ben megjelent az Angel, amelyet gyakran az első modern gourmand parfümnek neveznek. A parfümcsaládokról szóló útmutatónk feltérképezi azokat a családokat, amelyekhez ezek a parfümök tartoznak.

A niche-korszak és az archívum

Az Osmothèque-et, a világ legnagyobb illatarchívumát, 1990-ben alapította Versailles-ban Jean Kerléo, olyan vezető parfümőrökkel, mint Jean-Claude Ellena és Guy Robert. Ellena 2004 és 2016 között a Hermès házi parfümőre volt.

Hogy ki számít az első niche háznak, attól függ, kit kérdezel. Luca Turin a Perfumes: The A-Z Guide című könyvében azt írja, hogy az L'Artisan Parfumeur, amely 1976-ra datálódik, „az első niche cég” volt. Bármi volt is az első, a kép egyértelmű:

• A Diptyque első eau de toilette-je, a L'Eau, 1968-ra megjelent. Lásd: Diptyque.
• Frederic Malle 2000-ben nyitotta meg a házát, Serge Lutens pedig ugyanabban az évben indította el a saját márkáját. Lásd: Frederic Malle és Serge Lutens.
• A Le Labo 2006-ban nyílt New Yorkban. Lásd: Le Labo.
• A Le Labo és a Frederic Malle is 2014-ben állapodott meg az eladásáról egy nagy szépségipari csoporttal. A teljes térképért olvasd el a parfümmárkák tulajdonosairól szóló útmutatót.

Arról, hogy mi választja el ma a niche-et a designertől, olvasd el a niche és designer parfümökről szóló útmutatót. A piac méretéről lásd a parfümpiac és az árak útmutatót.

A parfüm az irodalomban: Baudelaire és Süskind

Huysmans és Proust fentebb szerepel. Két további könyv adja meg a parfüm helyét az irodalomban.

Baudelaire Les Fleurs du mal című kötete 1857-ben jelent meg. „Correspondances” című szonettje szerint a parfümök, a színek és a hangok válaszolnak egymásnak. Az ámbrát, a pézsmát, a benzoint és a tömjént gazdag, „romlott” illatnak nevezi.

Patrick Süskind A parfüm: Egy gyilkos története (Das Parfum) című regénye 1985-ben jelent meg. Hőse, Jean-Baptiste Grenouille, 1738-ban született Párizsban, és Grasse-ba megy, hogy megtanulja az illatok tartósítását. Az angol fordítást John E. Woods készítette. A regény fikció.

Piesse könyve és Howard Huysmans-fordítása egyaránt szabadon elérhető online, a régebbi szövegek pedig cím alapján könnyen megtalálhatók.

Próbáld ki a történelmet 3ml-ben

Ennek a történetnek nagy részét viselheted. Válassz 3ml-es dekantot egy illat megismeréséhez (kb. 60 spriccelés), 10ml-es dekantot, amelyet hetekig viselhetsz (kb. 200), vagy 30ml-es dekantot, amelyet megtartasz (kb. 600). Az alábbi válogatás minden darabja egy-egy fejezetet visz tovább.

Acqua di Parma Colonia

Az Acqua di Parma Colonia illata 1916-ban jelent meg, és a kölni hagyományhoz tartozik. Citrus és Neroli nyitja, mellettük Levendula és Rozmaring, a szívét Rózsa és Verbéna formálja, mielőtt Szantálfa és Pézsma következik. A közösség szavazói leggyakrabban nyárra és tavaszra választják.

Shalimar Eau de Parfum – Guerlain

Jacques Guerlain Shalimar illata 1925-ből való, ez az Eau de Parfum pedig 1990-es megjelenési évvel szerepel, vagyis az eredeti későbbi változata. Bergamott és Citrom nyílik Jázminná, Írisszé és Rózsává, majd Vanília, Tömjén, Bőr és Tonkabab veszi át a szót. A közösség szavazói leggyakrabban télre és őszre választják.

Vétiver (Guerlain)

A Guerlain Vétiver 1959-ben jelent meg, és a házat a század közepén mutatja. Bergamott és Grapefruit nyitja, Vetiver és Dohány alkotja a szívet, Szantálfa és Tonkabab ül az alapban.

Eau Sauvage (Dior)

Az Eau Sauvage 1966-ban jelent meg, jegylistájának szívében Hedione áll. Bergamott, Citrom és Bazsalikom nyitja, a Hedione Jázmin, Rózsa és Levendula mellett ül, Tölgymoha és Vetiver zárja. A közösség szavazói leggyakrabban nyárra és tavaszra választják.

Angel – Mugler

Az Angel 1992-ben jelent meg. Vattacukor és Bergamott nyitja, az alap Karamellen, Csokoládén és Vanílián át Pacsuliig jut. A hatósugarára (sillage) leadott közösségi szavazatok óriásira hajlanak.

Philosykos (Diptyque)

A Philosykos 1996-ban jelent meg, Olivia Giacobetti komponálta. Füge és Fügelevél vezeti. A szív Zöld jegyekkel, Kókusszal és Fügefa-nedvvel egészül ki, a Cédrus horgonyozza le az alapot.

Carnal Flower – Frederic Malle

A Carnal Flower 2005-ben jelent meg, Dominique Ropion komponálta. Eukaliptusz és Bergamott nyitja, Tubarózsa, Jázmin és Ylang-Ylang viszi a szívet, Fehér pézsma és Ámbra zárja.

Féminité du Bois – Serge Lutens

A Féminité du Bois Licsivel és Málnával nyit, Fekete rózsán, Cédruson és Liliomon halad át, és Bourbon vanílián, Ámbrán és Vetiveren telepszik meg. A tartósságára leadott közösségi szavazatok a hosszan tartó felé hajlanak.

Epic Man – Amouage

Az Epic Man 2009-ben jelent meg, Rózsaszín borssal, Olibanummal és Sáfránnyal nyit. A Mirha, amely Theophrastus keverési példájának egyik anyaga, a szívben ül, Tömjén, Bőr és Cédrus zárja.

Molecule 02 – Escentric Molecules

A Molecule 02 egyetlen anyagra, az Ambroxanra épül, ezért ez az útmutató által elmesélt történet vége: egy laboratóriumi molekula, amelyé az egész színpad.

A teljes képhez: Hogyan találd meg a saját illatodat három lépésben.